Az álcázás egyik nagymesteréről nehéz eldönteni, hogy kavics, kaktusz, élő kő vagy esetleg egy golyó. A kristályvirág-félék családjába tartozó Lithops és Conophytum nemzetségek az élővilág legügyesebb rejtőzködői közé tartoznak. Az itthon csak kavicskaktusznak, angol nyelvterületen „élő kő”-nek (living stone) nevezett növény Dél-Afrikában és Namíbiában őshonos, méghozzá meglehetősen mostoha körülmények között.
A köves, sziklás, félsivatagos területen kevés és rendszertelen eloszlású a csapadék, ami már önmagában kihívás egy élőlény számára. Ráadásul a szegényes növénytakaró között legelésző állatok számára igazi csemege lehetne a felépítésének köszönhetően lédús növény, feltéve, ha megtalálnák az azt körülvevő kavicsok és homok között. Az evolúciós fejlődésnek köszönhetően azonban a ma élő fajok olyanná formálódtak, amilyen az éppen környezetüket adó talaj színe és felépítése. Így például a világosabbak a mészköves, dolomitos területen, a sötétebbek a vulkanikus kőzeteken fejlődtek ki.
A növény felépítése is tökéletes alkalmazkodást jelent a környezeti adottságokhoz. A hasított „kavics” valójában két levél, amely félig-meddig összeforrt. A két levél közötti hasadékból bújik ki az évente egyszer, többnyire ősszel kifejlődő virág, amely mindössze 1 hétig örvendezteti meg a kavicskaktusz tulajdonosát, akinek persze így még értékesebbé válik.
A Lithopsok és egyes Conophytum fajok egyedülállóak abban is, hogy majdnem teljesen a talajba ágyazódva növekednek, csupán egy kis ablakkal elősegítve a fénynek a növény belsejébe hatolását. Ez az „ablak” tulajdonképpen a növény felszínén található fajra jellemző változatos megjelenésű áttetsző felület, mely lehetővé teszi, hogy a húsos levél teljes keresztmetszetében folyhasson a fotoszintézis, melynek során létrejönnek a növekedéshez szükséges vegyületek és melléktermékként a számunkra oly fontos oxigén.
Magyarországon leginkább üvegházi körülmények között nevelhetők, amit persze helyettesíthet egy télen hűvös, világos veranda is. Nyáron a szabadban is jól fejlődnek, a Lithopsok a napon is, a Conophytumok viszont inkább félárnyékos helyen, lévén, hogy eredeti lelőhelyükön is sziklarepedésekben, északi lejtőkön vagy bozót aljában növekszenek. A Lithops nyáron fejlődik, télen pihen, a Conophytum pedig éppen ellenkezőleg, így ez utóbbinak egyszer-egyszer télen is kell vizet adni. Egyébként tavasszal és nyár elején hetente, nyáron kéthetente, ősszel, a virágzás idején pedig ugyancsak hetente érdemes locsolni.