Hosszú hőhullámok és hurrikánok ijesztik majd el a turistákat a Földközi tengertől? Furcsa olyat hallani a vendégszerető Földközi-tengerről, hogy hurrikánokkal ijesztgesse a sűrűn lakott és turistáktól hemzsegő partvidéket. Azonban az éghajlatváltozás miatt sajnos egyre gyakrabban fordulnak elő hurrikánok és hőhullámok Spanyolország, Franciaország és Olaszország mediterrán partvidékén.
De Miguel Angel Gaertner a spanyolországi - toledói - Castilla-La Mancha Egyetem tudósa hamburgi Max Planck Intézetben dolgozó meteorológus kollégáival együtt arra az eredményre jutott, hogy amennyiben három Celsius fokot emelkedik az átlaghőmérséklet, nagy az esélye a földközi-tengeri hurrikánok kialakulásának. A hurrikánok létrejöttét ugyanis olyan tényezők befolyásolják, mint a tengervíz felszínének hőmérséklete és a légkör instabilitása.
Intő jel, hogy az utóbbi időben már nem csak a szokásosan hurrikánnal-tájfunnal sújtott területeken alakultak ki pusztító viharok. Régebben hurrikánok az Atlanti-óceán trópusi területein, a tájfunnak nevezett trópusi viharok pedig a Csendes-óceán hasonló részein voltak tapasztalhatók. Viszont szokatlan helyszínű hurrikán volt 2004-ben a Katarina az Atlanti-óceán déli részén, amely Dél-Brazília partvidékét sújtotta. 2005-ben pedig a Vince nevű hurrikán, amely a Madeira szigeteken csapott le - és elérte Spanyolország partjait.
A nagyszámú regionális éghajlati modell, amelyet a kutatók felhasználtak, azt mutatja, hogy a hasonló erős, hurrikán méretű viharok valószínűsége a Földközi-tenger térségében is megnő. Azt a nagyszámú bizonytalansági tényező miatt nem lehet megmondani, hogy a Mediterráneum melyik részén várhatóak az erős viharok. Gaertner abban bízik, hogy még elkerülhetjük ezt jövőt, ha a klímaváltozás legrosszabb forgatókönyvét sikerül kivédenünk.
A hőhullámok gyakoribbak lesznek és tovább tartanak majd Európában
A svájci Bern Egyetem kutatócsoportja 54 olyan mérőállomásról gyűjtötte be a hőmérséklet-mérési adatokat Svédországtól Horvátországig, amelyek kiváló minőségű méréseket végeznek. A legpontosabban mért adatok azt mutatják, hogy Európában a hőhullámok időtartama a duplájára nőtt, előfordulásának gyakorisága pedig megháromszorozódott az elmúlt évszázadban.
Ez azt jelenti, hogy az előzetes becslések 30 %-kal alulbecsülték a hőhullámok gyakoriságát.A hőhullámok manapság átlagosan 3 napig tartanak - több helyen akár 4,5 napig is -, míg 1880-ban még átlagosan 1,5 napon át tartottak. Nyugat-Európa éghajlata sokkal extrémebbé vált. A kutatók szerint ezek a jelenségek arra utalnak, hogy Nyugat-Európa azok között lesz, akik a legnagyobb környezeti és társadalmi hatásokat fogják megtapasztalni a klímaváltozással.
A pusztító hőségek - a 2003-as évihez hasonlóak - a jövőben még gyakoribbak lesznek.A globális felmelegedés - a svájci kutatók szerint - valószínűleg már az 1950-es években kezdetét vette, a nyári átlaghőmérséklet több kiemelkedő értéke, trendje erre utal.